Az RFID egy olyan technológia, melyet az automatikus azonosításhoz és adatközléshez használnak. Lényege az adatok tárolása és továbbítása címkékkel és eszközökkel, mert az RFID címke rögzíthető vagy beépíthető a termékbe, vagy tárgyba.

A működése úgy néz ki a gyakorlatban, hogy a szenzor (fotocella) aktiválást indító eseményt érzékel majd az olvasó bekapcsol és leolvassa a címkében kódolt adatokat, amiket tovább küld az adatfeldolgozó programot futtató számítógépnek. A számítógép pedig ezeket az adatokat továbbítja a vállalatirányítási rendszernek.

Az RFID tag-ek nagy mennyiségű adatot képesek tárolni, többet, mint a vonalkódok, noha léteznek olyan vonalkódok is, amelyek akár száz vagy ezer karaktert képesek tárolni (2D).  Ezzel kapcsolatban itt olvashat többet.

Az RFID-nek sok fajtája van:

 

Működési frekvencia szerint:

  • LF jellegzetessége: IC-nél bezáruló sok fordulatból álló tekercs antenna
  • HF jellegzetessége: IC-nél bezáruló kis fordulatból álló tekercs (spirál) antenna
  • UHF jellegzetessége: IC-nél összekapcsolódó kétpólusú antenna
  • Mikrohullám: IC-vel összekapcsolt kétpólusú antenna

 

Bélyeg megjelenési forma:

  • Dry-inlay: bélyegkonvertáló cégek használják általában
  • Papír fedőrétegű: öntapadós kivitelű nyomtatható bélyegek
  • Műanyag fedőrétegű: szintén öntapadós kivitelű nyomtatható bélyegek
  • Wet-inlay: átlátszó műanyag felületű bélyegek, nem nyomtathatók
  • Kemény burkolatú: nagy igénybevételnek kitehető bélyegek többszöri használatra
  • Kemény burkolatú metál: fémcikkek azonosítására

 

Memória kezelés:

  • Csak olvasható (RO): gyártáskor írják meg, azaz a gyártáskor rögzített azonosító számot tartalmazzák. Csak olyan területeken alkalmazható, ahol nem szükséges változó információt felírni a bélyegre.
  • Egyszer írható, de sokszor olvasható (WORM): ezen bélyegek írása általában a felhasználónál történik.
  • Többször írható és olvasható (RW): mivel a gyártók által javasolt maximális adat-felírások száma 10.000-100.000 alkalom között lehetséges, így sok féle módon írhatóak és ebből következően sokféle módon használhatóak. Ez a legdrágább fajta, mivel az előállítása még költséges.

 

Energiaellátás:

  • Passzív: Speciális tervezésű az antennája, mert nem tartalmaz saját energiaforrást, az olvasó által kibocsátott jel által indukált áramot használja, hogy választ küldjön az adatkérésre. A válasz általában egy egyedi azonosítószám, de lehetséges az is, hogy a címke egy kicsi memóriát tartalmaz, az úgynevezett EEPROM-ot, aminek a tartalmát továbbítja ilyen esetben. A passzív címke elemei igen aprók, a papírnál is vékonyabbak lehetnek. A hatótávolságuk 2 mm-től néhány méterig terjed, azaz ilyen távolságból olvashatóak az olvasó frekvenciájától függően. Mivel olcsón előállítható jelenleg ez a legelterjedtebb.
  • Fél-passzív: ez a típus már tartalmaz egy apró beépített elemet is, így folyamatosan tud üzemelni, nincs szükség arra, hogy az antenna energiát is gyűjtsön, így azt folyamatos adásra tudják beállítani. Ezért ennek a típusnak a válaszideje gyorsabb és jobb, illetve az olvasási hibák is kevésbé fordulnak elő.
  • Aktív: beépített energiaforrással rendelkeznek, mely elegendő nem csak az antenna üzemeltetésére, hanem annak jeladására is. A hatótávolsága is sokkal nagyobb, mint a társainak, akár 10 méterről is olvasható. Memória kapacitással is rendelkezik, és némely fajtája akár a vevő által küldött adatokat is tudja rögzíteni. Élettartamuk változó, ha impulzusszerű üzemelésre állítják be őket, akár 10 évig is működhetnek.

 

Az antennák, vagy olvasók is sokfélék lehetnek, felhasználási terület szerint változhatnak. Például targoncára, polcra, kapura, futószalag is lehet szerelni antennát, vagy írási lehetőséggel felszerelt interogátort (RFID írót) is fel lehet tenni a legkülönfélébb helyekre, ahol szükség van rá, vagy lehetnek kézi megoldásúak is.

 

Antennák:

  • Futószalagra szerelhető antenna
  • Targoncára szerelt antenna
  • Áru beérkeztető vagy kiadó kapura szerelt antenna
  • Polcra vagy polcba szerelt antenna
  • Állatazonosításkor használt speciális kialakítású antenna

 

Olvasók típusai: A hagyományos vonalkód olvasókkal ellentétben (amik csak egy kódot képesek egyszerre olvasni), akár több tízet, százat is. A hagyományos olvasók működéséről itt olvashat többet.

 

Kialakítás szerint:

  • Áru beérkeztető vagy kiadó kapura szerelt antenna
  • Targoncára szerelhető olvasó (robosztus kialakítású, speciális áramellátású)
  • Állatazonosításkor használt speciális kialakítású olvasó
  • Asztali olvasó
  • Kézi olvasó
  • Mobil eszközbe szerelt olvasó

Adatírás szerint:

  • Read only (RO): csak olvasásra képesek, általában kis teljesítményűek
  • Írásra és olvasásra alkalmas: ezek a legáltalánosabban elterjedtek a kereskedelemben és a logisztikában.
  • Smart olvasó: ezek már az adatfeldolgozó egységet is magukban foglalják.

 

Adatfogadó egység, vagy a RFID Middleware: az olvasókból érkező jeleket dolgozzák fel, kommunikálnak a vállalati irányító/információs rendszerrel és a visszaérkezett utasításokat továbbítják az olvasó felé.

 

Vállalat irányítási rendszer: az adatfogadó egységből érkező információkat kezeli és hasznosítja, illetve meghozza az egyszerűbb döntéseket (amit még emberi beavatkozás nélkül meg lehet).

 

Összességében az RFID tagok, címkék nagyobb adattartalom hordozására képesek, írhatók, változtathatók, mint a hagyományos vonalkódok. A hagyományos vonalkódokról itt olvashat többet.

 

FONTOS!

Telepítéskor mindenképpen figyelembe kell venni a fizika törvényeit! Míg egy vonalkód-olvasónál a „rálátás”, dőlésszög, és egyéb triviális (pl. kosz) dolgok adják magukat, a rádiófrekvenciás jel láthatatlansága és elektromágneses tulajdonságai miatt pl. egy Faraday kalitkával leárnyékolhatóak, egymással interferálhatnak! Mindenképpen szakértőt vonjon be RFID rendszerének kialakításához! Ebben természetesen állunk rendelkezésére, vegye fel velünk a kapcsolatot!